kés webáruház logó

Összetett termék kereső:

Ókori / Középkori / Lovassági Szablyák ×
Raktárkészlet
Ár
Penge Hossz
Teljes Hossz
Acél típus
Márkák
Árgarancia

Termékek

Gyártók

1

Szablya


A legrégibb, kőkorszakbeli kardok valószínűleg kiélesített vagy meghegyezett husángok voltak. A mükénéi bronzkardok 80–100 cm hosszúak voltak. A görögök által használt kardok közül kettő érdemel említést, a xiphos (rövid, kétélű, jellemzően levél alakú pengével) és a kopis/falcata (egyélű, olykor fokéllel, kettős ívű, szélesedő pengével). A rómaiak a cannaei csata utáni évekig egyélű, csakis vágásra alkalmas karddal (ensis) harcoltak; azután azonban az ibérek által használt, döfésre és vágásra egyaránt használható gladius-szal fegyverezték fel katonáikat. A 2. század közepétől kezdve több légiónál a germánok hosszú, kétélű, csakis vágásra alkalmas spatha-ját alkalmazták. A sztyeppei népek mindig ívelt pengéjű szablyákkal harcoltak. Európába a hunok hoztak először szablyákat. A lovasság kardjai szinte kivétel nélkül hosszabbak és nehezebbek voltak a gyalogságban alkalmazottakénál, lévén magasabbról kellett alkalmazni ezeket, illetve ki lehetett használni a ló nagyobb teherbírását is. Ezzel párhuzamosan az egyes gyalogsági alakulatoknál is rendszeresítettek hosszú kardokat a lovasság ellen. Az i.e 1.200-as években jelentek meg az első vasból készült eszközök, de a bronzkardokat felváltó vaskardok csupán az i.e. 8. századtól váltak széleskörűen elterjedtté. Akkoriban a korszak legismertebb kardforgatói a Kelták voltak, akik gyenge minőségű vaskardjuk ellenére is térdre kényszeríttették Európát és a fél Ázsiát. A kard és a lovaskatona fogalma elválaszthatatlanok egymástól. Amíg a lovas fegyvernem játszotta a csatadöntő szerepet, addig a kardok is fejlődtek, tökéletesedtek. A lovas közelharc legfontosabb eszköze a jellegzetesen magyar lovassági fegyver, a szablya volt. Egyélű, kisebb-nagyobb fokéllel ellátott, ívelt pengéje vágásra és szúrásra egyaránt alkalmassá tette. A XVIII. század elejétől, az állandó hadseregek kialakulásával kezdődik el a fegyverek szabványosításának folyamata, a fegyvernemek markáns szétválasztódása, s a csak rájuk jellemző egyenruha, fegyverzet, felszerelés kialakítása, bevezetése. Az osztrák hadsereg 1715-től vált állandó jellegűvé. E hadsereg szerves részét alkották a magyar kiegészítésű huszárezredek. Az osztrák ezredekben szolgáló huszárok szablyáit végső fokon az ezredtulajdonos írta elő és vas vagy sárgaréz szerelékkel készültek. Alakjuk még hasonlít a Rákóczi-kor szablyáihoz.

A széles pengéket vésett ábrák és feliratok díszítik:


FRINGIA: (F/ranciscus/ R/ákóczi/ I/n/ N/omine/ G/entis/ I/nsurgit/ A/rmis/  Rákóczi Ferenc a nemzet nevében fogott fegyvert)

• Maria Mater Dei Patrona Hungariae Sub Tuum Praesidium Confugio:

Mária, Isten anyja, Magyarország védasszonya, oltalmad alá menekülök

• In Hoc Signo Vinces:  E jelben győzni fogsz

• Deus Exercituum Bellator Fortissime Esto Mecum

Seregek Istene, leghatalmasabb hadakozó, légy velem

A huszárszablyák szabványosítása az 1768 mintájú huszárszablyával
kezdődött. A 85 cm hosszú, 3,9 cm széles penge „Eisenhauer” minőségű,
mindkét oldalán egy-egy széles vércsatornával. A vashüvellyel ellátott
szablya súlya 2,1 kg. E szablyatípuson 1803-ban, illetve 1808-ban történtek
kisebb módosítások. 1827-ben a könnyűlovasság fő- és törzstisztjei új
szablyát kaptak, oldalt kihajlítható kétkengyeles markolattal.
1845-ben az összes lovasság egységes mintájú, zárt kosárral ellátott szablyát kapott. Az 1845. M. lovassági szablya öblös acéllemez markolatkosara egy darabból sajtolt, könnyítés végett hét helyen átfúrt, a felső felén a markolatszíj részére hosszúkás áttöret található. A markolat borjúbőrrel van bevonva. A rendelkezés a lovastiszteket is egységes fegyver viselésére kötelezte. Ennek alakja megegyezik a legénységével, a kosármarkolat áttöretei azonban díszesek.
Az 1848-1849. évi szabadságharcban a magyar huszár a harcterek mindenesévé vált.