A Gurkhák és a fegyverük: A Kukri

 A Gurkhák, (amúgy egy nepáli törzs tagjai voltak), akik a  "Nepál hegyeiből származó katonák, akik az indiai-brit hadseregben szolgáltak". A "gorkha" kifejezés nepáli eredetű: "go" marhát jelent, míg a "rakh" védelmezőt. Mivel ők többségében hindu vallásúak, a "marhák védelmezői"-nek tartják magukat. Az 1800-as évektől a nepáli testőrök a paloták védelmére használták a nagyobb fegyvereiket. Indiával egy határvita nyomán kirobbant összecsapás alatt az angolokat olyannyira lenyűgözte a gorkha küzdőstílus vadsága, hogy szerződést kötöttek a gorkhákkal 1815-ben, hogy toborozhassanak közülük a brit hadseregbe. A kölcsönösen előnyös üzlet mintegy 196 évvel ezelőtt köttetett, amikor (az akkor még) diadalmas brit hadsereg a koronagyarmat, India északi határvidékén döbbenten tapasztalta, hogy a meghódítani szándékozott Nepál nem adja könnyen a bőrét. A sportszerű angolok noha végül is győztek hajlandónak mutatkoztak elismerni az ellenség kvalitásait. 

A gurkhákat a mai napig a Nepáli Királyságban toborozzák nyugdíjas brit és nepáli tisztek. A jelentkezők mintegy 12-15 százalékának kiválogatása után Katmanduból brit táborokba szállítják őket, a már említett alapkiképzésre.

Ezután aláíratnak velük egy négy-öt évre szóló szerződést, amely egyéni elbírálás alapján, további kétéves periódusokra meghosszabbítható. A szerződés aláírása után besorolják őket a gurkha zászlóaljak valamelyikébe. A zászlóaljak a Gurkha Field Force dandárt alkotják. Jelenleg öt zászlóalj van hadrendbe állítva. Felszerelésük, egyenruhájuk és az általuk kapott zsold azonos a brit hadsereg többi fegyverneme tagjainak juttatásaival.

Az I. és II. világháború alatt gorkhák ezrei harcoltak a németek, olaszok, japánok, majd később a kínaiak ellen. Az első világháborúban a gurkhák kiléptek indiaielszigeteltségükből, s először Gallipolinál, a Márvány-tenger partján, majd a Tigris és az Eufrátesz között, a törökök ellen bizonyítják harci elszántságukat és fanatizmusukat. A második világháború alatt Észak-Afrikában, Görögországban, Olaszországban és a Közel-Keleten is harcolnak a brit hadsereg reguláris csapatai mellett, de igazából a malájföldi és a burmai dzsungelharcokban bontakoztatják ki alkotói szabadságukat. Az itt tanúsított hősiességükért – amit a japánok biztosan más jelzőkkel illetnek, többször is megkapják a legmagasabb brit katonai elismerést, a Viktória-keresztet. 

A kegyetlenségüket a Falkland-háború csatáiban is bizonyították a gorkhák. 1982-ben kivették részüket a hosszú nevű First Battalion, 7th Duke of Edinburgh’s Own Gurkha Rifles zászlóalj június 8-án partra szállt a San Carlos öbölben, és Port Stanley bevételén át végig ott harcolt az 5. Gyalogos Dandár mellett, a brit győzelemig. A nepáli gurkhák alkotta különleges egység, olyan tekintéllyel bír a briteknek, mint az ideglégió a franciáknak. Mai napig az angol hadsereg egyik legtiszteltebb és legkeményebb hadteste a Gurkha alakulat. Nem véletlen, hogy 2007-ben Harry herceg is náluk járt kiképzésen… 

A Himalája lejtőin született gurkhák, hatalmas szakértelemmel és bátorsággal forgatták hagyományos görbe tőrüket, a kukrit. Az Argentin katonák, helyi beszámolók szerint, hanyatt-homlok menekültek, eldobva géppisztolyaikat és hátrahagyván aknavetőiket, amint a brit hadsereg különleges egységeként szolgáló gorkha hadtest katonái megvillantották khukari késeiket. 

A khukari  (ejtsd: kukri vagy kukiri) kés történeteinek kezdete 1780-ra tehető, amikor a nepáliak vadászatra és munkára használták.A gorkha stílus elsődleges fegyvere a khukari kés. Mivel az eszköz a nepáli természeti környezethez alkalmazkodva fejlődött ki, számos alakban létezik, akad majd 80 centiméteres darab is. A legtöbb verziója ennek a késnek, azonban jóval rövidebb és könnyebb. Ezeket alkalmazzák közelharc során.  Az elit katonák a legkorszerűbb lőfegyverek mellett a mai napig használják a tradicionális khukarit, amely jelképükké vált.

"Ha valaki azt mondja, hogy nem fél a haláltól, az vagy hazudik, vagy Gurkha."

 "Egy régi nepáli mondás szerint, ha egy gorkha egyszer kihúzta tokjából a kését, addig nem tudja visszahelyezni, amíg az vérrel nem érintkezik. Ha nem volt ellenség  kinek vérét vehette, akkor a katona megvágta a kezét, vagy a testét, hogy nyugodt szívvel tehesse vissza a fegyvert a megérdemelt tokjába."

https://www.kesvilag.hu/kukri.html